Az online játékok típusai

"Világ mentes" játék: ilyen a sakk, online póker.

Ezzel szemben vannak azok a játékok, melyek virtuális térben helyezkednek el: ezek lehetnek közösségi és egyszemélyes játékok.

• Egyszemélyesek például az FPS-ek (egyedül játszott lövöldözős). 
• A közösségi kategórián belül el lehet különíteni 

1. a MMORPG (nagyon sok karakteres online szerepjáték), például: World of Warcraft (WoW)
2. MMOFPS (többszemélyes lövöldözős játék), 
3. MMORTS (valós idejű stratégiai játék) játékokat. 

Ezekben van játékcél-követés, míg a szintetikus univerzumokat építő játékokkal (Second Life, Sims Online) célok nélkül játszanak.

Továbbá a kaland, harc (például box), sport, oktató, verseny, szimulációs játékok vannak, de valójában a verseny és a szimulációs kategóriák általában egybeesnek, hiszen földöntúli jármű, vagy autó vezetését szimulálva kell versenyezni. 

Játékosok, játékos közösségek

A játékosokat többféle képen lehet kategorizálni.

Richard Bartle négy kategóriája:

•  a teljesítményorientált, 
• felfedező, akit a virtuális világ minél alaposabb megismerése sarkall játszásra, 
• az ismerkedő, aki a játékon belüli szociális kapcsolatokat helyezi előtérbe roppant kooperatív és kommunikatív
• gyilkos, aki kifejezetten a gyilkolás izgat a játékban, azaz a gyilkos nem egyszerűen győzni akar, hanem a másik vesztesége is fontos számára

Ezt az utóbbi kategóriát Nick Yee a "Immersion", azaz belemerülőre cserélte, ami lényegében azt jelenti, hogy a felhasználó nagy mértékben bele tudja magát élni a játékban. Ezen kategóriák tovább bővültek a számítógépes játék piacának bővülése követeztében: a teljesítményorientált gyűjtögető, a szabályokat jól ismerő, karakterét minél jobban profilozó és a versengő alkategóriákra oszlik, míg az ismerkedő lehet a szocializáció, kapcsolat vagy csapatmunka által motiválva. Azaz, aki szereti támogatni a kezdő játékosokat, segít nekik, aki szeretne megismerkedni alaposabban egy-két játékossal, és az, aki élvezi a csapatmunkát, a közös sikereket. Az elmerülő típus motivációi a felfedezés, a játék olyan elemeinek kutatása amit a többi játékos nem ismer. Fontos számára a szerepjáték, azaz kidolgozza a karaktere háttértörténetét, és aszerint játszik, valamint a testreszabás, amikor a karakter külsejét a sajátjához igazítja. És végül: a valóságból való menekülés, mint lényeges elem jelenik meg. 

Ám a sztereotípiákkal ellentétben a videójátékok legnagyobb része nem sarkall erőszakra, csak rövid távon sokszorosította meg az erőszakos gondolatok számát. A legújabb kutatások már a játék menetének módját is vizsgálják az erőszakosság kapcsán, így vált világossá, hogy 

a többszereplős játékok a kommunikáció és csapatmunka lehetősége miatt kevesebb erőszakos gondolatot eredményeznek, mint az egyedül játszott játékok. Sőt, a multiplayer játékok alatt és után is megfigyelhető volt a segítőkészség és kooperációs technikák használatának gyakoribbá válása.

Ugyanakkor, az extrovertált, de kevésbé barátságos és neurotikus játékosok jobban preferálják az erőszakos játékokat, míg a nyitott személyiségű játékosok az életszerű szimulációkat és kalandjátékokat kedvelik jobban.

Ám a személyiségvonások alkalmazkodnak valamelyest az épen játszott játékhoz, így teljesíti a játékos az elvárásokat. A stratégiai játékokban (RTS) többnyire kevés grafikus elemet tartamaznak. Legnagyobb vonzerejük abban áll, hogy össze kell fogni, közös nevet, logót, színt választani, a saját klánunkkal együtt, az ellenségesek ellenében kell tennünk. A falvakat, városokat lehet fejleszteni, a munka meghozza gyümölcsét. A játék elején még kevés energia befektetéséve is lehet haladni, de a későbbiekben melléktevékenységből főtevékenységgé válhat, mert egyre időigényesebbé válik a játék.