Mit tehetünk az online zaklatás ellen?

Zaklatás? Bűnözés?

Bár egyfelől az online zaklatás az iskolai zaklatás kiterjesztésének mondható, valójában sokkal több annál. Mivel az internet közvetettsége által lehetőséget nyújt az anonimitásra, az áldozat sokszor nem is tudja meg, ki az elkövető, így tehetetlensége csak fokozódik. Másrészt mivel a fiatalok online jelenléte folyamatos, az ottani térben folyó zaklatás nem ér véget amikor az áldozat kilép az iskolakapun. Az online zaklatás éjjel-nappal megtörténhet, és a megosztott, bántó tartalmak nem csak az iskolatársai számára lesznek láthatóak, hanem más közegből szerzett ismerőseihez, és végül is bárkihez eljuthatnak. Egy egyszerű kattintással bármelyik ártatlan nézőből a tartalom megosztója, így bántalmazó válhat. Gyakori jelenség az is, hogy mivel az online térben nem kell konfrontálódni, a közvetlen zaklatás áldozatai válnak internetes zaklatókká, akiket az iskolában elnyomnak, megvernek. 

Az internetes zaklatás hatásai hasonlóak a hagyományos zaklatáséhoz: a folyamatos kiközösítés miatt a serdülő önértékelési zavart, depressziót és szorongást élhet át. Végső esetben a fiatal számára az egyetlen megoldást az öngyilkosság jelenti szorult helyzetében. Az elkövető pedig a "sikeres" zaklatás által, tehát ha a minél nagyobb közönséghez eljutott, minél többször lett megosztva az áldozat számára megalázó tartalom, megerősítődik rossz problémamegoldó stratégiáiban. Egy egyszerű kattintással az ártatlan nézőből megosztó, így bűntárs lesz. Túlzás lenne? A törvények szerint nem: másokról képeket, videókat a beleegyezése nélkül felhasználni, megosztani illegális. Bár az is igaz, hogy a törvények online térben elkövetett cselekedetekre való érvényessége egyenlőre nincs benn a köztudatban.

Tudatosítás!

Fontos, hogy a gyermekekben, fiatalokban tudatosuljon, hogy mi számít online megfélemlítésnek, illetve hogy követhetnek el akár véletlenül olyasmit, ami első ránézésre ártatlannak tűnik, de veszélyeket hordoz magában. Az NMHH Para Kampány nevű oldala szülőknek és gyerekeknek is segítséget nyújthat abban, hogy tudjuk: mi az, ami még a neten is para. Az oldalon fiatalok videói is megtalálhatóak, akik elmesélik, milyen érzés volt cyberbullying áldozatának lenni.

A fenyegető üzenetek küldése, vagy az üzenőfalra kiírt nyílt cikizés esetében mindenki érzi, hogy valami nincs rendben. Viszont kevés gyereknek jut eszébe, hogyha mondjuk felveszi éneklő vagy táncoló osztálytársát a telefonjával, és azt megosztja valamilyen online felületen a másik beleegyezése nélkül, az bűncselekménynek minősül. Kevesen gondolnak bele abba, hogy amit ők azért tesznek a netre, mert szerintük menő, és minél több embernek meg akarják mutatni, milyen ügyes a barátjuk, azt az interneten esetleg rosszindulatú kommentek serege fogadhatja, vagy hogy a videót könnyen átszerkeszthetik úgy, hogy az bántó legyen az abban szereplőnek. Ugyanúgy a tartalmak fogyasztóiként sem feltétlenül gondolnak bele, hogy az adott kép, vagy videó torzított, át van szerkesztve. Pedig manapság már nagyon egyszerű ezt megtenni, mégis sokan gondolkodás nélkül elítélik társukat egy hamis kép vagy videó alapján, már záporoznak is a bántó kommentek, sértő kiírásokkal kísért megosztások. 

Gyakori jelenség az is, hogy egy kevésbé népszerű társuknak serdülők hamis felhasználói fiókot működtetnek, másokkal a nevében kapcsolatba lépnek, üzeneteket küldenek. Jó szórakozás lehet ez egy darabig, ahogy közösségi oldalon egy bárki által látogatható, társuk megalázását szolgáló oldal létrehozása is, és sokszor későn szembesülnek az elkövetők azzal, hogy amit tesznek, az cyberbullying. Ehhez hasonlóan hétköznapi szívatásnak tűnhet bejelentkezve maradt haverunk fiókjáról olyan üzeneteket küldeni, vagy posztokat írni, amit ő sose tenne, de ennek súlyos következményei lehetnek.